16. fejezet - Lenora

- Abbey már a taxi is itt van- türelmetlenkedett Zacky.
- Tudom, már harmadjára mondod el. Csak biztosra akarom tudni, hogy minden meg van-e.
- Csak két éjszakára megyünk…
- Zacky… ha feltartasz, még lassabban leszek kész.
- Jó, jó.

Még egyszer átnéztem mindent, hogy biztosan bepakoltam-e az összes ajándékot. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy minden meg van Zacky nagy örömére végre elindulhattunk. Bezártam a lakást és a csomagokkal a kezünkben elindultunk lefelé. Elköszöntem Fred-től és kellemes ünnepeket kívántam neki. Bepakoltunk a taxiba és már indultunk is a reptérre. Zacky egész úton feszült volt, próbáltam nyugtatni, hogy a családom nem fogja élve felfalni, meg nem az egész kolóniával fog találkozni, csak egy két közelebbi rokon lesz ott meg talán pár barát. Ráadásul az anyám Európában tölti az ünnepeket szóval egy gonddal kevesebb. Nagy nehezen sikerült megnyugtatnom valamennyire, legalábbis azt hiszem. Mondjuk, nem csodálom én is eléggé feszült voltam mikor bemutatott a szüleinek és a testvéreinek.

Egy kisebb családi vacsorán vettünk részt. Nagyon kedvesek voltak velem egész végig, még akkor sem néztek rám csúnyán mikor majdnem levertem egy vázát az egyik szekrényről. Hiába is, ha ideges vagyok, olyan vagyok akár az elefánt a porcelán boltban, török, zúzok.

A repülő út hátra levő része elég hamar elment, mire észbe kaptam már szállt is le a gép. Az ünnepi forgatagban az egész reptér tele volt emberekkel így azt beszéltem meg a bátyámmal, hogy a reptér melletti kis parknál találkozunk.

Mielőtt kimentünk volna a reptérről, kivettem a bőröndből a kabátjainkat meg a sálamat. Gyorsan magunkra kaptuk őket és már indultunk is el a megbeszélt helyre. Mark háttal állt nekünk és volt mellette valaki más is, szőkére festett tűsire felzselézett haja furcsán ismerős volt, de nem ugrott be honnan, biztos valami rokon. Megálltam, lehajoltam és belemarkoltam a hóba, majd egy hógolyót formáztam belőle és célba vettem vele Mark fejét. Elhajítottam a hógolyót és vártam, hogy célba érjen. A fülén találtam el, behúzta a nyakát és hátra fordult, amint meglátott elmosolyodott, oldalba bökte a mellette álló srácot és lehajolt, hogy viszonozza a találatom. Gyorsan bebújtam Zacky háta mögé, hogy véletlenül se tudjon eltalálni. Kikukucskáltam mögüle és megnéztem gyorsan ki a másik srác. Elkerekedtek a szemeim, hisz ez Nicko! Jézusom, de rég láttam vagy 12 voltam mikor utoljára találkoztam a legjobb barátommal. Kibújtam Zacky mögül és hatalmas vigyorral a képemen kezdtem el rohanni Nicko felé.

- Jézusom Nicko!- a nyakába ugrottam.- De hiányoztál!
- Te is nekem Abbey.
- Hogy megnőttél- engedtem el és mosolyogtam.

- Te se panaszkodhatsz változás terén, ha Jack nem mutat rólad mostani képet fel sem ismerlek.
- Mi mindenre jó pár év!- mosolyogtam.
- Na, szép a bátyjának nem örül ennyire.
- Fogd be Mark! Nickot 12 éves korom óta nem láttam!- megöleltem Markot is.
- Szia, Kisgömböc- mosolygott.
- Jó oké ennyi elég is lesz erre a két napra- engedtem el, Zacky felé fordultam és oda hívtam magunkhoz.- Zacky ő a bátyám Mark és a gyerekkori legjobb barátom Nicko, fiúk ő a barátom Zacky- vigyorogtam.

- Hello- mind a hárman kezet fogtak.
- A híres neves Zacky- mosolygott Mark.- Sokat hallottam már rólad.
- Ne kezd Mark…- csúnyán néztem rá.- Inkább menünk. Apáék már biztos várnak minket.
- Igaza van Abbeynek- helyeselt Nicko.
- Jó, jó menjünk- Mark védekezően emelte fel a kezét.
- Köszönöm- mosolyogtam.

Megfogtam Zacky kezét és a csomagokkal együtt mentünk el Mark kocsijához. Zackyvel beültünk hátra és már indultunk is. Egész úton azt kellett hallgatni, hogy milyen voltam fiatalabb koromban, nem győztem terelni a témát.

- Apa hogy van?- jutott eszembe út közben.
- Apa?- nézett rám Mark a visszapillantó tükörből.
- Apa- bólintottam.
- Jól van… nem rég volt egy kisebb rosszul léte és most tolókocsiban van- megszorítottam Zacky kezét.- De amúgy ugyan olyan jó a humora, mint mindig- mosolygott.
- Akkor jól van- megnyugodtam és elmosolyodtam.
- Anyával mi van?
- Nem tudom- megrántottam a vállam.- Nem beszéltem vele a múlt hónap óta, mikor felhívott. De akkor is csak annyit mondott, hogy nem tud jönni, mert Pierre-el elutaznak.
- Tudom minket is hívott, vagyis apát, de ő mondta.
- Egy rokonnal kevesebb- mosolyogtam.
- Azért annyira nem is rossz az anyukátok- szólt közbe Nicko, felnevettünk.
- Csak, hogy megváltozott mikor elkezdtünk költözködni egyik helyről a másikra.
- Miben?
- Hát egy idő után megunta, hogy apa nem tud egy helyben rendesen megmaradni és elkezdett eljárogatni otthonról. Franciában megismerkedett Pierrel, de először jött velünk Amerikába, mert hát érdekelte milyen is lehet, aztán nem jött be neki és visszament Franciaországba, hogy Pierrel legyen. Egyik napról a másikra hagyott ott minket, pont mikor apa rosszul lett először. Aztán később küldött egy levelet apának a válási papírokkal. Röviden ennyi.

- Ezt eddig nem is mesélted- nézett rám Zacky.
- Meséltem csak nem ilyen részletesen- mosolyogtam.
- Mindjárt ott vagyunk- közölte velünk Mark.

Kinéztem a kocsi ablakán, minden tiszta fehér volt, és ha jól láttam elkezdett esni a hó, csak pici kis pelyhek hullottak és elég ritkán, de esett. Mark leparkolt a ház előtt. Fehér kerítése volt és a kert elején álló almafát teljesen beborította a hó. Varázslatosan nézett ki a ház, mint minden karácsonykor, most is fel volt díszítve. Nem volt egy hatalmas ház, de egy karácsonyi vacsorára egy fél családnak bőven elég volt. Ahogy kiszálltam a kocsiból kinyílt a bejárati ajtó és a nővérem mosolygott ránk. Lejött a lépcsőn és kijött a kocsihoz. Szorosan magamhoz öleltem, annyira hiányzott már. Bemutattam neki is Zackyt, majd hozzám fordult.

- Apa bent van a nappaliban, Zane-nel, menj be már vár téged, majd én segítek bevinni a cuccokat- kacsintott.
- Köszi-, megöleltem még egyszer és besiettem a házba.

Apa a kanapé mellett ült, amin Zane terpeszkedett. Mindkettejük kezében egy üvegsör volt és a foci meccset nézték a tv-ben. Elmosolyodtam.

- Ki áll nyerésre?- néztem a tv-t, a szemem sarkából láttam, hogy mindketten felém fordulnak.
- Kicsim- apára néztem, mosolygott.
- Szia, apu- mosolyogtam.
- Már meg sem öleled az öreged?- odamentem hozzá, lehajoltam és megöleltem.
- Hiányoztál.
- Te is nekem aranyom.
- Hogy vagy?- elengedtem.
- Makkegészségesen csak az orvosom ragaszkodott a tolószékhez, pedig akár kézen is tudnék járni meg mutassam?- már állt volna föl.
- Nem kell, elhiszem- mosolyogtam.
- Hol van a barátod?- mosolygott Zane, az ajtóra néztem és pont akkor jöttek be.
- Apa, Zane ő Zacky- oda jött mellém.- Zacky, ő apa és Zane, Nikki vőlegénye.
- Jó napot- nyújtott kezet Zacky apának.
- Örülök- mosolygott rá apu.
- Helló- fogott kezet Zane-nel is.
- Szóval te vagy az, aki elcsavarta a lányom fejét- mosolygott rá kedvesen apa.
- Úgy tűnik- átkarolta a derekamat, még jobban elmosolyodtam.
- A többiek mikor jönnek?- kérdeztem gyorsan.
- Délután- ült le Nikki Zane mellé a kanapéra.
- Akkor mi addig lepakolunk fent.

Azzal kézen fogtam Zackyt és kimentünk az előszobába a táskáinkért. Automatikus abba a szobába mentem ahol minden egyes karácsonykor és nagyobb ünnepen szoktam lenni. Másfélszeres volt az ágy, csak elférünk már rajta ketten. Ledobtam a táskám a szoba közepére, Zacky becsukta mögöttünk az ajtót.

- Apa kedvel- fordultam felé mosolyogva.- Legalább is eddig- átkaroltam a nyakát, a derekamra rakta a kezét.
- Akkor igyekszem nem elrontani- megcsókolt.- Szia-, mosolygott mikor elengedett.

- Helló- újra megcsókoltam, magához ölelt, hallottuk, hogy nyílik az ajtó. Zacky elengedett.
- Hali- dugta be a fejét Nicko,- kimegyünk, hátra a kertbe nem jöttök?- felcsillant a szemem.
- Dehogy nem!
- Jól van, kint találkozunk- becsukta az ajtót.

A bőröndömhöz mentem és elő kerestem a sálam meg egy kesztyűt. A nyakam köré tekertem a sálam.

- Nem jössz?- fordultam hátra Zackyhez.
- De… de mindjárt csak még fel kell hívnom valakit.
- Jól van.

Felhúztam a kesztyűt, nyomtam egy puszit az arcára és leszáguldottam a kertbe. Ahogy kinyitottam az ajtót egyből eltaláltak jó pár hógolyóval. Gyorsan becsuktam az ajtót, és leszaladtam közéjük, fogtam egy marék havat, gombóccá gyúrtam és beszálltam a csatába. Nikkivel alkottunk egy csapatot, ketten három ellen. Nem értem mi tart ennyi ideig Zackynek lebonyolítania egy telefont. Felnéztem az ablakba, de a függönytől nem láttam semmit. Vajon kivel beszélhet? Hatalmas ütést éreztem az oldalamon és a hóban landoltam, felnéztem és Nicko feküdt rajtam, felnevettünk. Lelöktem magamról és egy nagy adag havat raktam a kabátja alá. Valaki a hónom alá nyújt és felrántott a földről majd jó erősen lefogott. Hátra fordítottam a fejem és Mark vigyorgott rám, alig, hogy visszafordítottam a fejem már arcon is talált az első hógolyó, eltátottam a szám és próbáltam kitörni, nem sok sikerrel. És még Nikki is az ellenfél oldalára állt. Apa szakított félbe minket.

- Jól van gyerekek- az ajtóból szólt ránk.- Nem sokára itt lesznek a többiek is befelé készülődni. Nikki neked még a kajánál is segítened kell- mosolygott.
- Én is segítek- ajánlottam fel, apa rám mosolygott.
- Jól van, na, befelé- intett és mindenki elindult vissza a házba.

Levettem a cipőm és felmentem az emeletre. Zacky az ágyon ült és valamit pötyögött a telefonján. Becsuktam az ajtót és a bőröndhöz mentem. Levettem a kabátom és a sálam. A vizes kesztyűt a radiátorra raktam. Direkt nem néztem Zackyre. Nem hiszem el, hogy fontosabb neki telefonálgatni, mint megismerni a családomat. Leültem a földre a bőrönd elé előkerestem a halvány rózsaszín garbómat és egy kényelmesebb fekete farmert. Gyorsan átöltöztem és összefogtam a hajam.

- Lejössz, vagy itt maradsz egész nap?- hátra fordultam.

Még mindig az ágyon ült, de a telefon már rég nem volt a kezében, engem figyelt. Felém nyújtotta a karját, megfogta a kezem és az ölébe húzott. Átölelte a derekam és megcsókolt.

- Ne haragudj- a szemembe nézett.

- Nem is beszéltél senkivel- a kezemre néztem és elkezdtem piszkálgatni az egyik körmöm.
- Nem- megrázta a fejét.
- Akkor miért nem jöttél ki?- újra ránéztem, a homlokát az arcomnak támasztotta.
- Mert hülye vagyok- felemelte a fejét és nyomott egy puszit az arcomra.
- Hogy érted?
- Lehet, hogy kicsit féltékeny vagyok- vállat vont.
- Jaj, de aranyos- magamhoz öleltem.- Nickora nem kell féltékenynek lenned, nagyon rég nem láttam és 12 éves koromig a legjobb barátom volt. És higgy nekem 16 éves koromig senki nem akart tőlem semmi komolyabb dolgot.
- Mert?- furcsán nézett rám.
- Majd később- felálltam.- Öltözz át és gyere le.

Feltűrtem az garbóm ujját és Nikkivel elkezdtünk mosogatni. A többiek kint voltak a nappaliban, végre Zacky is normálisan viselkedett. Nagypapa persze folyton kérdezgette, hogy milyen szándékai vannak velem kapcsolatban, hogy el fog-e venni és hasonlók, de egyből eltereltem a témát. Ismerem Zackyt annyira már talán, hogy tudjam, nem igazán rajong a házasságért. Persze én mindig is álmodoztam róla milyen is lesz majd az esküvőm, de ha nem lesz az se nagy baj. Nicko bejött a konyhába és átvette Nikki helyét, mert ő már nem igazán bírta a gyerek zsivajt. A régi dolgokról beszéltünk, hogy milyen volt régen mikor még Angliában laktam, hogy miket csináltunk. Elnosztalgiáztunk így mosogatás közben, mikor befejeztük visszamentünk a többiekhez.

Este fáradtan dőltem be Zacky mellé az ágyba. Rá mosolyogtam, de megint furcsán nézett rám.

- Mi bajod megint?- elkomorodtam.
- Semmi- megrázta a fejét.
- Ahjj Zacky- oda másztam hozzá és a mellkasára döntöttem a fejem.- Mondtam, hogy nem kell Nickora féltékenynek lenned.
- Tudom csak…- végig simított a hátamon,- egyszerűen valahogy idegesít, ahogy rád nézz.
- Nicko a barátom semmi több, oké?- sóhajtott.
- Oké.
- Jó éjszakát- lehunytam a szemem.
- Jó éjszakát- egy puszit nyomott a hajamra.

15.fejezet - Lilimooo

- Aha. Igen. Az jó lenne. – Syn egész este telefonált. Sőt, ha jobban belegondolok egész nap. – Persze. Neked is!

Lerakta a telefont, megitta a vodkáját és felállt.

- Kimegyek cigizni. – mondta, és ott hagyott.

Nem lett volna semmi bajom ezzel, ha itt vannak a többiek is. Csak, hogy az ünnepek miatt mindenki elment, vagy éppen csomagol, mert elmegy. Azt se tudom, hogy én minek maradtam itt. A legelső géppel New Yorkba kellett volna mennem. A nővérem meghívott, én meg azt mondtam, hogy szerintem nem megyek. Hülye vagyok én?
Felálltam, fogtam a táskám meg a kabátom, és kimentem a bárból. Syn előtte állt, és cigizett. Köszönés nélkül elsétáltam mellette, ő viszont utánam kiáltott.

- Hová mész? – kérdezte.

- Haza. – mondtam, intettem neki, és fogtam egy taxit.

Hazamentem, és bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, és felvettem egy szaggatott farmert, meg egy piros pólót. Kifésültem a hajam, és egy hajráffal hátrafogtam. A szobámba mentem, és előszedtem a szekrényből az összes ajándékot, és kipakoltam őket az ágyra.. Utána leültem a földre, és csak néztem előre.
Úgy is rég jártam New Yorkban, értelmét pedig nem látom, hogy itt maradjak.
Elővettem a telefonom, és felhívtam Sarat.

- Szia, hugi. – köszönt, hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Szia Sara. – sóhajtottam. – Lenne még egy szabad hely?

- Még is jössz? – nevetett fel. – Ez rád vall, Hannah. Mindent az utolsó pillanatban döntesz el. De nem úgy volt, hogy Synnel leszel?

- Úgy volt, de ő le se szar engem, úgyhogy gondoltam elnézek arra. Úgy is régen voltam.

- Okés. – mosolygott.

- Karenék mennek? – kérdeztem.

- Nem… - mondta Sara. – De most megyek, akkor holnap jössz?

- Délelőtt. – bólintottam, ami fölösleges volt.

- Rendben. – mosolygott. – Szia, puszi!

Kinyomtam, és elraktam a telefonom. Felálltam, megfogtam ez egyik legnagyobb ajándékot, meg egy kisebbet, a táskám, és kimentem a kocsihoz. Los Angelesbe mentem, ott is a külvárosba. Gyorsan vezettem, minél hamarabb oda akartam érni.
Leparkoltam egy kisebb ház elé, de nem mozdultam. Csak hátra dőltem, és lehunytam a szemem. Csak egy óra. Csak ennyi, és haza megyek. Nem fogom mesélni. Csak mosolygok, és semmiségekről beszélgetünk. Azokról, amik nem fontosak. Amik nem lényegesek, és kerüljük azokat a témákat, amik nem illenek a karácsonyhoz.
Felsóhajtottam, és kiszálltam a kocsiból. Kivettem az ajándékokat, és becsöngettem.
Karen nyitott ajtót, és amint meglátott halványan elmosolyodott.

- Hannah! – félre állt. – Gyere be!

- Köszi. – beljebb léptem.

Karen bevezetett a nappaliba, ahol leültem a kanapéra. Ő a konyhába ment, hogy teát főzzön. Az asztalon egy fénykép volt, ami minden egyes itt töltött alkalommal szemet szúrt nekem. Amit mindig próbálok gondosan elkerülni, de sehogy sem sikerül. Felemeltem. A képen a bátyám és Karen volt, terhesen.
Egy ajtónyitódást hallottam, és halk lépteket. A fotót gyorsan visszaraktam a helyére. Jason jött ki a nappaliba. Repülős pizsama volt rajta és álmosan pislogott, de amint meglátott rögtön felébredt.

- Hannah néni! – kiáltotta, és az ölembe ugrott.

- Szia Jason. – megpuszilt és mellém mászott.

- Mit hoztál? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.

- Jason! – Karen visszajött, kezében tálca, rajta pedig a tea. – Nem illik ilyet kérdezni.

- Hagyd csak. – mosolyogtam, és odaadtam neki az ajándékát. – Boldog karácsonyt előre is!

Mosolyogva, lelkesen látott neki a kicsomagoláshoz.

- Nem leszel itthon karácsonykor? – kérdezte Karen, és odaadta a teámat.

- Nem… Inkább meglátogatom Saraékat. – mondtam, és beleittam. – Ti is eljöhetnétek.

- Inkább, most itthon maradunk… - mosolygott halványan.

- Oké… - elbambulva figyeltem Jasont, amint letépi az ajándékáról a csomagolópapírt, és csillogó szemmel nézi a star warsos legot.

Elképzeltem, hogy milyen lesz majd az élete. Milyen lesz apa nélkül felnőnie. Hogy csak azokon a történeteken keresztül ismeri meg a bátyámat, az apját, amiket mesélnek neki. Amik arról szólnak, hogy milyen volt gyerekként, hogy miket csináltunk régebben, hogy ő mindig ott volt velem és a nővéremmel, hogy milyen hős tetteket vitt véghez, hogy mennyire boldog volt, mikor először a kezében tarthatja a fiát. Arról viszont még sose beszéltem neki, hogy milyen volt az utolsó találkozás. Hogy mi reménykedtünk, ő meg csak nyugtatott minket, pedig tudta, hogy nem tér haza.

- Hannah néni, ma is mesélsz? – kérdezte Jason, és visszamászott mellém a kanapéra.

Szólásra nyitottam a számat, de aztán csak megráztam a fejem és felálltam. Ennyit az egy óráról… Nyomtam egy puszit Jason arcára és gyorsan elköszöntem Karentől is. Nem bírtam tovább maradni. Az utat a kocsimig szinte futva tettem meg. Amint bevágódtam az autóba elindultam, automatikusan hazafelé indultam.
Gondoltam, hogy benézek Synhez, hogy otthon van-e már, hogy mennyire cseszte szét magát, de meggondoltam magam. Ha ő nem foglalkozik velem, akkor én minek töröm magam?! Biztos talált valami jobb elfoglaltságot, mondjuk a változatosság kedvéért egy barnát.

Ahogy hazaértem, előszedtem a szekrényem mélyéről az egyik bőröndöm, és elpakoltam a szükséges cuccokat, meg az ajándékokat.
Bekapcsoltam a hifit, nem is figyelve, hogy milyen CD van benne, pizsama gyanánt felvettem egy rövid gatyát meg egy Green Dayes pólót, és kivettem a hajamból a hajráfot. Naná, hogy a srácok lemeze szólalt meg. Mi más szólna, ha nem ők?! Ujjaimmal kifésültem a hajamat, közben meg CD-t cseréltem: az első nem A7x lemez Good Charlotte volt, még hozzá a The Cronicles of Life and Death, úgyhogy azt raktam be. Lekapcsoltam a villanyt, és befeküdtem az ágyamba. Forgolódva próbáltam megtalálni a lehető legkényelmesebb helyet, ahol gyorsan el tudok aludni. Egy óra múltán sikerült is, de reggel lila karikákkal a szemem alatt keltem fel.
Miután megittam a reggeli kávémat, és megfürödtem a szekrényem elé álltam. Itt sütött a nap, viszont New Yorkba tuti szakad a hó. Hosszú gondolkozás után felvettem egy sötét farmert, egy szürke hosszú ujjú felsőt, és egy sportcipőt. A kabátomat a kezembe fogtam, a vállamra akasztottam a táskám, és a bőröndömet magam után húzva kimentem a lakásból. Intettem a portásnak és kellemes ünnepeket kívántam neki, majd az utcára kilépve gyorsan fogtam egy taxit. Küldtem egy SMS-t Saranak, hogy indulok, majd az ablakon bámultam kifelé. Kiértünk HB-ről, mikor megszólalt a telefonom. Syn volt az. Egy pillanatig elgondolkoztam, hogy felvegyem-e vagy egyszerűen csak kikapcsoljam. A jó énem győzedelmeskedett.

- Mond. – sóhajtottam.

- Hol vagy? – kérdezte, és azt hallottam a hangján, hogy liheg. Talán futott? Bármennyire kíváncsi volta merre, nem kérdeztem rá.

- Mindjárt a reptéren. – mondtam unottan.

- Nem maradsz itt velem? – kérdezte.

- Minek? Hogy le se szarj? Hogy másokkal telefonálgass, meg hogy különböző csajokat szedj fel?! Kösz, inkább nem. – csattantam fel, a taxis pedig értetlenül nézett a visszapillantó tükörbe.

- Hannah, kérlek… - kezdte Syn, de a szavába vágtam, nem érdekel, felőlem könyöröghet, ahogyan akar.

- Szia Syn. – és kikapcsoltam a mobilom.

Esetleg karácsony napján küldök neki egy smst. Esetleg. Fejemet az ablaküvegnek döntöttem, és idegesen doboltam a combomon a rádióból szóló zene ütemére. Pedig még csak nem is szeretem az a számot. A sofőr még mindig engem nézett, de nem foglalkoztam vele.
Mielőtt még bekapcsolhattam volna a mobilom, elrejtettem a táskám legmélyére, hogy még csak kísértésbe se essek.

A sofőr segített kivenni a bőröndöm a taxiból, aztán miután fizettem elhajtott. Én meg ott álltam a reptér előtt teljesen kedvtelenül az emberek sokaságában. Mindenki arcán mosoly ült, alig várták, hogy elmenjenek, és a szeretteikkel töltsék az ünnepeket. Ezzel szemben, én mindig, mikor találkoznom kell a családommal megijedek, és valami ürügyet kitalálva lemondom. Nem szánalmas? De, egy kicsit az.
Sóhajtva elindultam, a hatalmas üveg ajtó a kinyílt előttem. Megkerestem, hogy honnan indul az én járatom, de a hosszú sort látva elhúztam a szám. Ezért utálok repülni. Mármint a fiúk nélkül. Mert ha velük megyek, akkor természetesen a külön gépükkel megyünk, amihez nem kell sorban állni. Itt bezzeg! Legalább egy óra, mire én kerülök sorra.
Morogva álltam be a sor végére, és összefont karral, türelmetlenül rágtam a szám szélét, és közben azon gondolkoztam, hogy csak én nem szeretem-e ennyire ezeket a családi ünnepeket. Ahogy az embereket elnéztem, biztos, hogy így van.
Felnéztem az órára, de a mutató csigalassúsággal haladt előre. Tekintetem pedig tovább siklott az embereken. Egészen kicsi gyerekektől kezdve, még öregembereket is láttam, akiket fiatalabbak mosolyogva kísértek. Nem hiába a karácsony a szeretet ünnepe…
Aztán a tömegből szinte kiemelkedett egy ember. Egy ember, akiről senki se gondolta volna, hogy itt lesz ma.

sorry for partyrocking

Hali mindenki!
Bocsi, hogy eddig nem jött semmi friss, de Lilimooo-nak év végi vizsgái voltak és arra tanult gőzerővel így nem volt ideje írni, de most már végzett mindegyikkel, szóval ha jól haladunk akkor nagy valószínűséggel vasárnapra itt is lesznek az új részek.
És most már kicsit sűrűbben fognak jönni a részek, reményeink szerint legalább is.
Öltözzetek melegen jön a hócsata!! Így nyáron.
Puszi Lilimooo és Lenora :*

14. fejezet - Lilimooo

A pult mögött álltam, vártam, hogy jöjjön valaki. Diana hátul volt, és egy srác tetoválását csinálta. Unottan lapozgattam egy magazint, miközben megcsörrent a telefonom.

-         Szia, Hannah.

-         Szia, Zacky. – lapoztam, és tekintetem végig futattam a sorokon.

-         Abbey a ma jönne, hogy megcsináld neki a tetkót.

-         Jöjjön. – újra lapoztam.

-         Ugye nem fogod neki drágábban csinálni? – kérdezte Zacky gyanakvóan.

-         Nem Zack, de ha ennyire nem bízol bennem, akkor gyere el te is! – mondtam kicsit türelmetlenül.

-         Tudod, hogy bízom benned, csak túlságosan forrófejű vagy. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-         Király, akkor majd gyertek együtt, úgy nem téved el. – morogtam.

-         Este találkozunk Hannah. – mondta.

-         Aha, persze.

Abbey előtt még bejött hozzám Brad, egy nagydarab csávó akivel háromnegyed óra alatt végeztem. Miután kész lett, kiment Dianaához fizetni, én pedig követtem.
Reméltem, hogy Abbey nem késik, szerettem volna minél hamarabb végezni vele. Miközben kiléptem az ajtón felkötöttem a hajam. Brad fizetett, utána pedig megölelt és lelépett.
Abbey az egyik fotelban ült, cigizett, közben pedig az egyik újságot olvasta. Felsóhajtottam, mire felpillantott.

-         Jól van, gyere. – megfordultam, és visszamentem a szobába. Követett. – Vedd le a pólód. – becsukta az ajtót. - Már korábban megcsináltam neked a mintát, unatkoztam.

Leült, és míg levetkőzött átírtam a mintát.

- Melyik oldalra akarod?- kérdeztem.
- A baloldalra.
- Oké-a székkel odagurultam hozzá.- Ömm a melltartódat is vedd le.
- Rendben- levette a melltartóját.
- Előre szólók, ha nyafogni fogsz… - kezdtem.
- Nem fogok. Bírom a fájdalmat.
- Akkor jó. – helyes. Legalább nem fog mocorogni.

Lemostam a részt, ahová a tetkót akarja, és felraktam a sablont. Ahogy a tű a bőréhez ért, először hallottam egy kis szisszenést, de utána csendben maradt.

- Hannah- kezdte.

Komolyan beszélgetni akar? Ha felidegesít, esküszöm elcseszem ezt a rohadt tetoválást.
- Hmm?
- Sajnálom a múltkorit, mikor megkérdeztem, hogy bejön-e neked Brian. Nem akartalak megbántani vagy bármi, csak azt hittem…
- Hinni a templomban kell… - morogtam.
- Tényleg bocs, nem gondoltam, hogy ennyire felkavar a dolog. – mentegetőzött.
- Nem kavart fel a dolog, csak felbaszott, hogy ilyen alaptalan hülyeségeket feltételezel rólam.
- Nem hiszem, hogy annyira alaptalan lenne a feltételezésem, ha ennyire felkaptad rajta a vizet.
- És mi lenne akkor, ha igaz lenne? Neked ez miért számítana? Változtatna valamit az életeden? – tettem fel neki a kérdést.
- Nem számítana semmit, és nem változtatna semmit az életemen. Egyszerűen csak úgy láttam, hogy neked tetszik Brian.
- És még is miből gondolod?
- Hát, eléggé kiborultál azon, hogy ugyan olyan tetoválásunk van, meg, ahogy eddig láttam folyton a közelében vagy, persze ha éppen nem haragszol rá egy kis semmiség miatt. Zacky mondta, hogy sokat szoktatok együtt lenni, meghasonlók, de tényleg bocs, ha tévedtem. – sokat szoktam vele lenni? Zacky kihagyta azt a részt, hogy mielőtt barátnője lett, vele is elég sok időt töltöttem.
- Semmi gond- motyogtam.

Ezután csendben maradt. Úgy egy óra alatt elkészült, és nem csak neki, de még nekem is tetszett.

-         Nem lenne gond, ha lefotóznám? – Diana bejött, hogy megnézze a kész tetkót.

-         Lefotózni? – kerekedtek ki Abbey szemei.

-         Tudod, ki akarja rakni a falra. – mondtam. – Az amolyan „dicsőség” fal. – ujjaimmal idézőjeleket formáltam a levegőben. – Ahová kirakjuk a legszebbnek ítélt tetoválásokat.

-         Hát, öhm… Rendben. – egyezett bele végül.

Én elpakoltam, Diana pedig megcsinálta a képet.

-         Hát, akkor köszi mindent. – mosolygott Abbey, miután visszaöltözött.

Diana kiment, én pedig bólintottam. Abbey fizetett, miközben én elraktam a pénzt megkereste a táskáját, és indulni készült.

-         Ööö, Abbey, Zacky szólt, hogy ma este elmegyünk piálni? – kérdeztem.

-         Oh… Nem, nem szólt. – mondta elgondolkodva. – És Matt sem mondta.

-         Matt?

Korán kezdi a kavarást.

-         Eljött hozzám hajat vágatni. Ő hozott el idáig, már, mint csak mutatta az utat.

-         Aha… - jó duma. Mondjuk azért Mattnek is lehetne több esze, hogy nem a legjobb haverja csajával kavar.

-         És mikor lesz ez az összejövetel?- kérdezte, én pedig az órára néztem.

-         Nem sokára.

-         És hol?

-         Hát… nem hiszem, hogy ismered… szóval- vettem egy mély levegőt.- Együtt kéne mennünk…- elkezdtem kapargatni az asztalt.

-          Aha… hát akkor menjünk, majd mutatod az utat én meg megyek mögötted.

-          Diana hozott be. – mondtam, és elhúztam a szám. Annyira tudtam, hogy a saját kocsimmal kéne jönnöm.

-          Ohh, értem. Hát akkor majd mondod, merre menjek.

-          Rendben.

Gyorsan összepakoltam, elköszöntem Dianatól és a kocsijához mentünk.

-         Melyik a tiéd?- kérdeztem.

-         Az ott- mutatott egy ezüst kocsira.

-         Chevrolet Aveo-d van?- csodálkoztam

-         Aha- kinyitotta a kocsit és beszálltunk.

-         Jól néz ki. – mondtam.

-         Köszi.

Beindította a kocsit, és bekapcsolta a rádiót. Gyorsan odaértünk a bárhoz, követte az utasításaimat. Ahogy beléptünk a bárba, rögtön kiszúrtam a srácokat. Eléggé meglepődtek, mikor megláttak minket együtt.

-         Hát ti? – kérdezte kikerekedett szemmel Syn.

-         Nem kell ennyire meglepődni. – válaszoltam neki. Újabb kört hoztak, és mindenki mindenről dumált. – Attól, hogy nem kedvelem, bunkó még nem vagyok. – itt elgondolkodtam. – annyira.

-         Annyira. – rázta meg mosolyogva a fejét Syn.

Az egész este piálással telt. Abbey és Zacky hamarabb leléptek, mi pedig olyan 2 óra múlva követtük a példájukat.
Reggel enyhe fejfájással, arra keltem, hogy valakik „randalíroznak” a lakásomban. Jobban mondva max hangerőre veszik a tévét, és beszélgetnek.
Kimentem a nappaliba. A kanapén Syn és Matt ült, valami zenecsatornát üvöltettek.

-         Istenem, hogy ti nem tudtok nyugton maradni. – morogtam, és levetettem magam az egyik fotelba.

-         Neked is jó reggelt. – köszöntek.

-         Komolyan, néha elgondolkozom, hogy jó ötlet volt-e kulcsot adni nektek.

-         Szerintem jó ötlet volt. – kacsintott Syn, mire elfintorodtam.

-         Egyébként, azért jöttünk, mert megyünk Zackyékhez. – mondta Matt.

-         Mi van, egy embert nem volt elég felébreszteni? – horkantam fel.

-         Nem. – vágták rá kórusban.

Sóhajtva mentem vissza a szobámba. Fogat és arcot mostam, felkötöttem a hajam. Felvettem egy szakadt rövidgatyát, meg egy Yankees-es pólót, meg a fekete tornacipőm.
Beszálltunk Matt kocsijába, majd bementünk Zackyékhez. Leültünk a kanapéra, és vártuk, hogy valaki felébredjen. Tudtuk, hogy Abbey is itt van, én pedig abban is biztos voltam, hogyha meglát minket halálra rémül. És igazam is lett.
Miután Abbey visszament felébreszteni Zackyt, párperc múlva Zacky kirohant a szobából a konyha felé, vállán Abbey-vel.

Ezután nem hallottunk semmit, csak suttogást. Matt utánuk ment, hallottam a hűtőajtó csapódását.

-         Megzavartunk valamit? – kérdezte.

-         Igazából nem. – válaszolt Abbey. – Csak reggelit akartam csinálni.

-         Ugye, Zacky azt mondta, hogy jó szakács? – kérdeztem halkan Synt, aki elmosolyodott.

-         Valaki reggelit emlegetett? – kérdezte ezután, és a konyhába ment.

-         Na jó, csinálok mindenkinek kaját! – jelentette ki Abbey.

Abbey elkezdte kiterelgetni a srácokat a konyhából.

-         Istennő vagy. – hallottam meg Zacky hangját.

Vajon akkor mit mond, ha kiderül, hogy közben Mattel találkozgat?

-   Zacky megtartod! – mondta Brian, és visszaült a kanapéra. 

13. fejezet - Lenora

- Szóval meleg volt mi?- mosolyogtam Alra, közben már az utolsó simításokat végeztem Neil haján.
- Hát nem teljesen, de nagyon wháá volt a csávó…- sóhajtott.
- Van a sulimban egy srác- szólt közbe Dana, aki segítőként dolgozik nálam egy darabig, nekem segítség neki pedig jó tapasztalatszerzés,- akiről nem tudjuk eldönteni, hogy meleg-e vagy csak egyszerűen játssza az agyát- a pult mögött ült, rágózott és valami magazint lapozgatott.
- Akkor valószínűleg csak megjátssza magát- mondta Neil.- Van egy-két tapasztalatom ilyen téren, szóval nekem hihetsz- kedvesen mosolygott Dana-ra a tükörből, aki visszamosolygott rá.
- Na, jó kész vagy- mosolyogtam.
- Nagyon jó lett köszönöm- felállt és megölelt.
- Na, jó akkor menjünk- állt fel Alicia is.- Meg akarom még nézni azt a cipőt is, amit mondtam.
- Jól van, jól van- mosolygott Neil.- Még egyszer nagyon, köszi.
- Nincs mit- legyintettem.
- Na, sziasztok-, mentek ki az ajtón.
- Sziasztok.

Hátra mentem megmosni a kezem gyorsan, mikor kijöttem Matt lépett be a szalon ajtaján, elmosolyodtam.

- Azt a jó kurva isten!- hallottam Dana hangját, érdeklődve néztem rá, elkerekedett szemekkel meredt Matt-re.
- Szia, Matt- odamentem hozzá és megöleltem.
- Hali Abbey.
- Minek köszönhetem, hogy megint benéztél hozzám?- mosolyogtam.
- Kéne egy vágás és gondoltam megcsinálhatnád, persze ha nem gond.
- Dehogy is, épp ráérek meg hát plussz pénz- kacsintottam, elmosolyodott.
- Abbey beszélhetnénk egy kicsit?- szólalt meg Dana.
- Persze. Mindjárt jövök, Matt addig ülj le valahova.
- Oké- Dana kijött a pult mögül és hátra mentünk, becsukta mögöttünk az ajtót.
- Te ismered Matt Sanders-t?- egyből letámadott.
- Ööö igen. Miért?
- Ő Matt Sanders! Az Avenged Sevenfold énekese!
- Igen ő az.
- Te felfogod, amit mondasz?
- Igen felfogom, de e mi olyan nagy cucc?
- Jézus Abbey… Na jó én imádom a Sevenfold-ot szóval nekem nagy cucc.
- Jó hát én nem is ismertem őket az előtt, hogy megismertem volna Zacky-t meg Matt-et…
- Várj- feltartotta a kezét,- Te Zacky-t is ismered?
- Igen ő a barátom.
- Hogy mi? Jézus úristen le kell ülnöm.
- Hé nyugi. Tudom ez neked nagy szám, de Matt ott van kint. Nyugodj le, ha gondolod, menj haza és…
- Menjek haza? Jesszus! Soha! Végre találkozhatok vele élőben! Nem megyek haza!
- Jójó, de akkor nyugodj le, könyörgöm.
- Meséld el, hogy ismerted meg őket!
- Oké, de akkor lenyugszol?
- Le,- mosolygott.
- Oké. Szóval, igazából Zacky-t is és Matt-et is külön ismertem meg már, mint nem az egyik által ismertem meg a másikat. Először Zacky-t ismertem meg. Egy bárban voltunk Alicival és ott ismertem meg, elkérte a számom. Aztán másnap mikor itt voltam elmentem kávézni és a kávézóban Mattel egymásnak mentünk és leöntött kávéval, persze ki akart engesztelni, ami aranyos volt tőle, de kicsit mintha nyomult volna, mindegy lényegtelen. Aztán pár nappal később, megint összefutottunk. Zacky még az nap mikor Matt leöntött felhívott és elhívott randira. És az óta is együtt vagyunk.
- És a többi srácot is ismered?
- Aha.
- Ahjj, de mázlista vagy.
- Ezek szerint- mosolyogtam.- Na, jó menjünk, vissza nem akarom megváratni Matt-et.
- Jójó…- elindultunk vissza.- Na, várj- mondta mikor nyitottam volna ki az ajtót.- Van barátnője?
- Jézus Dana kilenc évvel idősebb nálad.
- Az csak kilenc év!
- Jól van, inkább maradj csöndben- mosolyogtam, csak forgatta a szemét, de ő is elmosolyodott, kimentünk.- Na, jó, mit csináljak veled Matt?
- Csak vágás kell.
- Oooké, gyere, ülj át ide.
- Ma mész Hannah-hoz nem?
- De, Zacky elmagyarázta, hogy kell menni.
- Nem úgy volt, hogy veled megy?
- De igen úgy volt, csak valami közbe jött neki.
- Ha akarod, elkísérlek.
- Áhh nem kell, megoldom, talán jobb lesz, ha csak ketten vagyunk.
- Hát te tudod- mosolygott.
- Igen én.
- Hányra mész?- felnéztem az órára, három volt.
- Négyre, addig még van egy órám.
- Addigra végzel velem?
- Kétszer is- mosolyogtam.

Hamar befejeztem Matt-et, még ott maradt kicsit beszélgetni, amíg én hátul átvettem a cipőmet meg kicsit összepakolgattam, addig Danaval beszélgetett, ahogy elnéztem Dana jól viselte, hogy az egyik kedvencével beszélgethet, végre, ahogy Ő mondta. Ahogy kész lettem elköszöntünk Danatól. Matt elkísért egy darabig, vagyis, hogy ő ment elől a kocsijával én megkövettem és jelzett, hogy hol van a tetováló szalon. Leparkoltam előtte, gyorsan kibontottam a hajam és újra összefogtam. A vállamra kaptam a táskám, kivettem a slusszkulcsot és kiszálltam a kocsiból. Elindultam a szalon felé és, ahogy beléptem levettem a napszemüvegemet. Gyorsan körbe pásztáztam a helyiséget. Minden tele volt elkészült tetoválások képeivel, vagy rajzokkal, amik valószínűleg vagy már, vagy nem sokára valakinek a bőrén fognak díszelegni. A helység közepén volt egy pult, ami mögött egy fekete hajú lány állt, biztos ő Diana, rágógumi lufikat fújdosott, közben unottan lapozgatott egy magazint. A hatalmas ablak előtt egy kis kerek dohányzó asztal volt, néhány portfoliós füzettel és három kis bőrfotel volt körülötte. Halkan hallottam a tetováló gép jellegzetes zúgását. Diana felnézett magazinból és kedvesen rám mosolygott miközben a rágóján kérődzött.

- Biztos te vagy Abbey- bólintottam.- Ülj le valamelyik fotelba nyugodtan, Hannah nem sokára végezz.
- Köszi-, leültem az egyik fotelba háttal az ablaknak.

- Kérsz kávét, amíg vársz?
- Nem köszi-, megráztam a fejem.- De rágyújthatok?
- Ohh persze-, benyúlt a pult alá és kivett egy üveg hamutálat és lerakta elém az asztalra.
- Köszi.

Kivettem a táskámból a cigit és rágyújtottam, elvettem egy füzetet az asztalról és elkezdtem lapozgatni. A cigim végénél jártam mikor kinyílt egy ajtó és egy nagydarab kopasz fickó jött ki, nyomában Hannahval.

- Köszi Hannah- kicsit bárgyún mosolygott a csávó, de aranyosnak tűnt.

Megszorongatta Hannah-t, aki csak idegesen nevetett, majd mikor elengedte beleütött a vállába és elköszönt tőle. Az ajtótól tovább vitte a tekintettét és mikor meglátott keserűen elhúzta a száját. Ledobtam a füzetet az asztalra és álltam a tekintetét.

- Jól van, gyere…- sóhajtott és bement az ajtón. Elnyomtam a cigim és követtem.- Vedd le a pólód- mondta mikor becsuktam magam mögött az ajtót.- Már korábban megcsináltam neked a mintát, unatkoztam- mondta.

Leültem a székbe és levettem a pólóm, közben Hannah leült az asztalhoz és átírta a szöveget tintával egy lapra.

- Melyik oldalra akarod?- kérdezte unottan.
- A baloldalra.
- Oké- ellökte magát az asztaltól és oda gurult hozzám. Elgondolkozott.- Ömm a melltartódat is vedd le.
- Rendben- előre dőltem és levettem a melltartómat, azt is az ölembe raktam.
- Előre szólók, ha nyafogni fogsz…
- Nem fogok. Bírom a fájdalmat.
- Akkor jó.

Lemosta a részt ahol a tetoválás lesz, felrakta a sablont, és pár másodperc múlva már meg is éreztem a tűt a bőrömön. Az első egy percben összeszorítottam a fogam, de hamar elmúlt a kellemetlen, kaparó érzés.

- Hannah- kezdtem.
- Hmm?
- Sajnálom a múltkorit, mikor megkérdeztem, hogy bejön-e neked Brian. Nem akartalak megbántani vagy bármi, csak azt hittem…
- Hinni a templomban kell…
- Tényleg bocs, nem gondoltam, hogy ennyire felkavar a dolog.
- Nem kavart fel a dolog, csak felbaszott, hogy ilyen alaptalan hülyeségeket feltételezel rólam.
- Nem hiszem, hogy annyira alaptalan lenne a feltételezésem, ha ennyire felkaptad rajta a vizet.
- És mi lenne akkor, ha igaz lenne? Neked ez miért számítana? Változtatna valamit az életeden?
- Nem számítana semmit, és nem változtatna semmit az életemen. Egyszerűen csak úgy láttam, hogy neked tetszik Brian.
- És még is miből gondolod?
- Hát, eléggé kiborultál azon, hogy ugyan olyan tetoválásunk van, meg, ahogy eddig láttam folyton a közelében vagy, persze ha éppen nem haragszol rá egy kis semmiség miatt. Zacky mondta, hogy sokat szoktatok együtt lenni, meghasonlók, de tényleg bocs, ha tévedtem.
- Semmi gond- alig észrevehetően megráztam a fejem és elmosolyodtam.

Ezután nem szóltunk egymáshoz, csak hallgattam a gép zúgását és elkalandoztam. Úgy egy óra alatt készen is volt vele és elámultam, hogy milyen jó munkát végzet, iszonyatosan tetszett a tetoválásom.

- Nem lenne gond, ha lefotóznám?- kérdezte Diana miután bejött és ő is megcsodálta az új tetkóm.
- Lefotózni?- kikerekedtek a szemeim.
- Tudod, ki akarja rakni a falra,- mondta Hannah.- Az amolyan „dicsőség” fal- az ujjaival kis idézőjeleket mutatott.- Ahová kirakjuk a legszebbnek ítélt tetoválásokat.
- Hát öhm… Rendben- mondtam végül, Diana gyorsan lefotózta én pedig már öltöztem is vissza.- Hát, akkor, köszi, mindent- mosolyogtam.

Kifizettem Hannah és már fogtam is a táskám, hogy indulok, mikor Hannah megszólalt.

- Ööö, Abbey, Zacky szólt, hogy ma este elmegyünk piálni?- kérdezte.
- Ohh- megigazítottam a vállamon a táskám,- nem, nem szólt- elgondolkodtam,- és Matt sem mondta- ezt inkább magamnak mondtam, Hannah még is egyből rákérdezett.
- Matt?
- Igen, eljött hozzám hajat vágatni. Ő hozott el idáig, már, mint csak mutatta az utat.
- Aha…- furcsa arcot vágott, amit nem tudtam hova tenni.
- És mikor lesz ez az összejövetel?- kérdeztem végül, felpillantott az órára.

- Nem sokára- rám nézett.
- És hol?
- Hát… nem hiszem, hogy ismered… szóval- vett egy mély levegőt.- Együtt kéne mennünk…- elkezdte kapargatni az asztalt.
- Aha… hát akkor menjünk, majd mutatod az utat én meg megyek mögötted.
- Diana hozott be.
- Ohh, értem. Hát akkor majd mondod, merre menjek.
- Rendben.

Összeszedte a cuccát, elköszöntünk Diana-tól és kimentünk a szalonból.

- Melyik a tiéd?- nézett körbe.
- Az ott- mutattam egy ezüst kocsira.
- Chevrolet Aveo-d van?- csodálkozott.
- Aha- kinyitottam a kocsit és beszálltunk.
- Jól néz ki.
- Köszi.

Beindítottam a kocsit és bekapcsoltam a rádiót. Hannah elnavigált a bárig. Leparkoltam a legközelebbi szabadhelyen és bementünk. Végig pásztáztuk az asztalokat, Hannah egyből megtalálta a fiúkat, elindultunk feléjük. Eléggé elképedtek mikor meglátták, hogy együtt érkeztünk Hannahval, de hamar el is felejtették, ahogy egymás után rendelték az italokat. Zackyvel pár óra alatt eluntuk a többieket és elindultunk hozzá.

Mikor felkeltem Zacky még aludt, az ágyszélére ültem és felvettem a bugyim meg az ingét a földről, nem gomboltam be csak belebújtam. Felálltam és kinyújtóztam, kimentem a szobából közben a szememet dörzsöltem, mikor kinyitottam három szempár szegeződött rám a kanapéról.

- Jézus úristen- összehúztam magamon az inget.
- Helló Abbey- mosolygott Syn, Hannah megvetően horkantott egyet, Matt meg mintha egy kicsit zavarban lett volna, inkább másfelé nézett.
- Ti meg mit…? Én azt hiszem inkább… megyek felkeltem Zacky-t- azzal sarkon fordultam és visszamentem a szobába.

Becsuktam magam mögött az ajtót, arra az oldalra mentem, ahol Zacky aludt, ráugrottam, egyből felkelt és elmosolyodott.

- Helló- a hátára fordult.
- Szia-, lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam a szájára.- Vendégeid vannak- egyenesedtem fel.
- Kik?- felkönyökölt és összehúzta a szemöldökét.
- Matt, Brian és Hannah.
- Nem is mondták, hogy jönnek.
- Mintha ti bármikor is szólnátok egymásnak, hogy átmentek a másikhoz- mosolyogtam és leszálltam róla.
- Van benne valami- az ágyszélére ült.- És így mentél ki?- mosolygott rám.
- Igen…- megsemmisülve hajtottam le a fejem és elkezdtem összegombolni az inget.
- És mit szóltak?- vigyorgott közben magára húzott egy nadrágot.
- Syn mosolygott és köszönt, Hannah szokásához híven megvetően nézett rám, Matt meg… nem is tudom, mintha zavarba jött volna…- elgondolkoztam közben felvettem a rövid nadrágom.
- Aha… na, gyere- elindult felém és a vállára kapott.
- Ne, úristen tegyél le- egyszerre nevettem és sikítoztam.
- Nem teszlek le- elindult az ajtó felé.
- Ne már lécci Zacky. Tegyél le- közben már kint voltunk a szobából, a kezemmel eltakartam az arcom és hagytam hadd vigyen, bár nem igazán örültem neki.
- Hali- köszönt a többieknek.
- Reggelt- mondták.

Bevitt a konyhába és letett a pultra, majd hosszan megcsókolt.

- Minek kellett a válladon kihoznod?- kérdeztem halkan.
- Mert miért ne- mosolygott.
- Nem tudom- megrántottam a vállam és a padlót néztem.
- Nem lett semmi bajod igaz?- a lábamra rakta a kezét.

- Nem, de… nem szeretem, ha valaki csak úgy felkap- a szemébe néztem.
- Miért?
- Nem tudom, csak nem szeretem, ennyi.
- Jól van- megcsókolt közben hallottam, hogy valaki bejön a konyhába és kinyitja a hűtőt.
- Megzavartunk valamit?- hallottam Matt mosolygós hangját.
- Igazából nem- elhúzódtam Zackytől.- Csak reggelit akartam csinálni- megrántottam a vállam.
- Ágyba reggeli?- mosolygott rám Zacky.
- Valaki reggelit emlegetett?- jött be Brian is.
- Aha- mondtam.- Na, jó- leugrottam a pultról,- menjetek ki és csinálok mindenkinek kaját.
- Istennő vagy- Zacky egy puszit nyomott az arcomra.
- Zacky, megtartod!- mutatott rám Brian azzal kimentek a konyhából én pedig neki láttam a reggeli elkészítéséhez.

12. fejezet - Lenora

 A nappaliban néztük a tv-t mikor megszólalt a telefonom, érte nyúltam és felvettem.

- Sürgős vágás kell most!- hallottam Alicia kétségbe esett hangját.
- Hát ma nem dolgozom… de gyere át, és itt megcsinálom a hajad. De Zacky is itt van.
- Akkor legyen holnap? Holnap is jó, bár jobb lenne ma, de…
- Gyere át nyugodtam- vágtam a szavába.
- Biztos? Nem zavarok?
- Mondom, hogy gyere, istenem értetlenkedsz itt…
- Oké akkor lassan indulok, szia.
- Szia-, kinyomtam.- Al átjön, mert sürgős vágásra van szüksége.
- Elmenjek?
- De, hogy is. Maradhatsz nyugodtan.
- Biztos? Mert elmegyek ha…
- Maradsz és kész!
- Oooké- felnevetett.
- Át kéne öltözni- szemben az ölébe ültem.
- Jobban tetszene, ha levetkőznénk- mosolygott.
- Az nekem is- megcsókoltam.
- Alicia mennyire lakik messze?- kérdezte közben a nyakamat csókolgatta.
- Kb tíz percre- sóhajtottam.
- Akkor még egy gyors mentet belefér- közelebb húzott magához.
- Nem szeretem a gyors meneteket, nem sok értelműk van- mosolyogtam.
- Ahjj- lebiggyesztette az alsó ajkát, szomorú fejet vágott.
- Nem hatsz meg.
- Biztos?- boci szemeket meresztett rám.
- Biztos- nevettem.- Na de- kiszálltam az öléből,- nekem még elő kell szednem pár cuccot, addig öltözz át.
- Te nem öltözöl át?
- Minek?- néztem rám.- A barátnőm ennél alul öltözöttebben is látott.
- Ohh mesélj csak- vigyorgott, felnevettem közben bementem a szobába, jött utánam.

Kivettem a szekrényből egy rövidnadrágot és felvettem közben Zacky is elkezdett öltözködni. Kimentem a szobából az előszobai szekrényhez. Kivettem pár cuccot, és bevittem őket a konyhába, közben középre húztam egy széket. Zacky kijött utánam és leült az asztalhoz.

- Ha akarod, ott a laptopom a szobában- böktem a háló felé,- tudsz azon gépezni és legalább nem kell hallgatnod a fecsegésünk- mosolyogtam.
- Hát…- elgondolkodott,- rendben- vigyorgott.
- Jól van- mosolyogtam, csöngettek- ott van az éjjeliszekrényen- mondtam közben elindultam az ajtó felé, kinyitottam.- Szia-, megöleltem Alt.
- Hali- mosolygott és visszaölelt.
- Gyere be- félre álltam az ajtóból.
- Biztos, hogy nem zavarok?
- Persze.

Bementünk a fürdőbe közben Zacky elhaladt előttünk a laptopommal, köszöntek egymásnak egy gyors bemutatkozással és már mentünk is tovább.

- És mire a sürgős haj vágás?- mosolyogtam, Al közben a kád felé hajolt.
- Találkozom egy csávóval holnap után, és katasztrófa a hajam.
- Annyira nem is rossz- elkezdtem mosni a haját.
- De hogy nem!
- Mondom, hogy nem. Szakmai szemmel nézem és nem rossz.
- Jó oké, szerinted…
- Igen szerintem- nevetettem.

Megmostam a haját és bementünk a konyhába, Zacky teljesen belemerült a gépembe.

- Csak meg ne találja a pornó videókat- viccelődött Al.
- Már csak az kéne…
- Milyen videó?- nézett fel Zacky.
- Semmi- felnevettünk, elmosolyodott és visszatért a géphez.
- Tényleg, képzeld, akarok új tetkót- neki álltam vágni a haját.
- Na és milyet?
- Hát nem tudom még… Valami szövegre gondoltam.
- És hova?
- Azt se tudom- megsemmisülve mosolyogtam.
- Nem is te lennél- nevetett.
- Az biztos.

- Ha már úgy is be van kapcsolva a gép, mutathatok egy számot?
- Persze- Zackyre néztem, aki az asztalon könyökölt és támasztotta a fejét, rám pillantott,- mi a címe?
- Írd be, hogy Sixx: A.M. Life is Beautiful.
- Hmm, ez tetszik…- Zacky elkezdte gépelni, amit Alicia mondott és pár másod perc múlva elindult a zene.- Nem rossz- mondtam,- és tökre tetszik a címe.
- Tetováltathatnád ezt magadra- mosolygott Al.
- Nem rossz ötlet, de hova?
- Hmm… mondjuk… nekem mindig is tetszettek az olyan tetoválások, amik a mell külső részén vannak.
- Ez jó ötlet, Zacky?- rá pillantottam.
- Tetszik, de csaj vagy pasi a tetkósod?
- Pasi természetesen…
- Akkor szerintem Hannah csinálja meg…- elmosolyodtam.
- Nem hiszem, hogy bele menne… de te tudod, ha ráveszed, akkor oké.
- Jól van- elmosolyodott, megszólalt Zacky telefonja.- Igen?... Hát megkérdezem. Abbey?
- Hmm?
- Összeülünk a fiúkkal Synnél jössz?
- Ömm… mikor?
- Mikor?- emelte vissza a füléhez a telefont.- Egy óra múlva.
- Oké, addigra kész leszek Allal- mosolyogtam.
- Oké- elmosolyodott.- Megyünk… Rendben akkor ott csá.

Befejeztem Al haját, megcsodálta magát a tükörben és vagy százszor megköszönte, hogy megcsináltam. Még maradt pár percig, de csak addig, amíg összeszedte a cuccát és már ment is el. Bementem a szobában közben Zacky még mindig nézett valamit a gépemen. Felvettem a rövid Red Sox-os pólóm és egy világos farmer sortot. Leengedtem a hajam és kifésültem gyorsan, majd újra összefogtam normálisan. Előhalásztam a fehér One Star-os cipőm és bele bújtam gyorsan, Zacky közben már az ágyam sarkán ült és mosolyogva figyelt. Ahogy sikerült felhúznom az egyik cipőm felé fordultam és ráöltöttem a nyelvem, amin felnevetett.

- Akkor gondolom Hannah is ott lesz- mondtam miközben bezártam a lakást.
- Ez természetes…- furcsán nézett rám.
- Nem azért kérdeztem. Én vagyok a betolakodó, csak érdekelt. Ki tudja, lehet, jobb passzban van- mosolyogtam.
- Hát nem akarlak letörni, de nem hiszem, hogy jobb „passzban” lenne. Nehezen szokja meg az új embereket.
- Megértem- kiszálltunk a liftből és elindultunk a kijárat felé.
- Miss Bourbon- mosolygott Fred.
- Hello Fred.
- Meddig marad ki?
- Uhh nem tudom- elgondolkodtam.- Fogalmam sincs- elhúztam a szám.
- Rendben, figyelek addig a lakásra.
- Köszönöm- mosolyogtam.- Szia Fred- integettem és tovább indultunk.
- Miss. Bourbon, Mr. Baker.
- Viszlát-, mondta Zacky és megfogta a kezem.
- Szinte tudom,- kezdtem mikor kiértünk a kapun-, hogy azt gondolta, hogy reméli is, hogy viszont lát téged, mert ha megbántasz, kiherél- halkan nevettem és megráztam a fejem.
- Ennyire félt?- beszálltunk a kocsiba.
- Mikor Allal ide költőztünk nagyon kedves volt velünk egy csomó mindenben segített nekünk- mosolyogtam.
- Akkor már értem.
- Igazából mindenkivel ilyen kedves, persze tud ideges is lenni, egyszer láttuk Aliciaval mikor dühös volt, nem igazán mertünk hozzá szólni- mosolyogtam.- De Alicia meg van róla győződve, hogy azért lett megint jó kedve, mert sütöttünk neki egy tortát.
- Te meg a torta?- hitetlenkedve mosolygott.
- Attól mert, hogy nem eszek édességet még igen is meg tudom csinálni- mosolyogtam.
- Nem azért mondtam- megfogta a kezem.- Csak furcsa, hogy valaki, aki nem eszik, ilyeneket megcsinálja őket.
- Szokj, hozzá néha furcsa vagyok- mosolyogtam.
- Az még furcsa, hogy hosszú a hajad.
- Mert?- megfogtam egy tincset és elkezdtem birizgálni.
- Mert általában egy fodrásznak rövid a haja, de neked hosszú.

- Igen, de fel szoktam fogni mikor dolgozom szóval…- megrántottam a vállam és abba hagytam a hajam piszkálását.

Út közben szólt a zene és kibámultam az ablakon. Zacky fogta a kezem persze azért néha elengedte, de mindig megfogta egyből. Leparkoltunk egy kertes ház előtt, kiszálltunk és elindultunk felé közben megfogta a kezem. A kezét a kilincsre tette.

- Nem csöngetünk?- értetlenül néztem rá, elmosolyodott.
- Minek?- vont vállat.- Ti mindig becsöngettek egymáshoz Aliciaval?
- Igen…- felnevetett.
- Gyere- mosolygott azzal lenyomta a kilincset és behúzott magával a házba.

Ahogy beléptünk a nappaliba fél szemmel láttam, hogy Hannah egyedül ül egy kanapén és az összes többi hely foglalt. Mindenkit végig ölelgettem köszönésképpen majd leültünk Hannah mellé. Nem tudom, hogy Zacky direkt ült le így, de Hannah mellé kerültem, ami szemmel láthatóan nem igazán tetszett neki. Próbáltam nem vele foglalkozni és inkább a fiúk baromkodását nézni. Johnnyval kimentünk az erkélyre cigizni, közben beszélgettünk aranyos srác és abból, amiket mondott rájöttem, hogy elég gyakran piszkálják a fiúk leginkább, azért mert fiatalabb náluk, és mert „újoncnak” számít mivel Ő a harmadik basserosuk. Visszamentünk és visszaültünk a többiek közé, akik valamiért Jimmyn röhögtek kivéve Zackyt és Hannah-t.

- Nos?- nézett rá Zacky.
- Nem tudom- vállat vont és felállt.- Kimegyek cigizni- és már ott sem volt.
- Mit beszéltettek?- kérdeztem Zackyt és elvettem egy sört az asztalról.
- Csak megkérdeztem, hogy megcsinálja-e neked a tetkót.
- És mit mondott?
- Mint hallhattad „nem tudja”- elhúzta a száját és ivott az üvegből.
- Tudod, hogy nekem nem baj, ha nem csinálja meg.
- Tudom, de nekem igen.
- Na, mi van csak nem féltékeny a kis Zacky V?- hallottuk Jimmy mosolygós hangját.- Na, mi van, meséljetek csak- hajolt felénk.
- Abbey szeretne egy tetoválást a mellére és mondtam, hogy megkérem Hannah-t, hogy csinálja meg neki, mert aki eddig csinálta neki a tetoválásait az pasi…
- Ohh szóval nem akarod, hogy más pasik lássák a csajod mellét- nevetett Syn.
- Ja…
- Milyen tetkód van?- kérdezte Johnny.
- Van egy a lábfejemen- felhúztam a térdemet és félig lehúztam a zoknim,- egy repülő fecske- visszahúztam a zoknit.- Meg van egy a bal fülem mögött- elfordítottam a fejem bár sejtettem, hogy semmit nem látnak belőle,- egy római hetes- mosolyogtam és visszafordítottam a fejem, Syn furcsán nézett rám.- Mi az?- kérdeztem.
- Ugyan ilyen tetkóm van- mondta és elmosolyodott.
- Ugyan olyan mi?- Hannah állt a kanapé mögött és megvetően nézett rám, majd Brianre.- Akkor ugorj már is a nyakába Synyster- azzal fogta magát és bement a konyhába, becsapva maga után az ajtót.
- Ennek mi baja…- nézett utána Jimmy.
- Azt hiszem, utána megyek- állt volna fel Syn.
- Szerintem te most inkább maradj itt- kezdte Zacky- ilyen állapotban képes és fejbe vág egy serpenyővel.
- Ez igaz- visszaült.

- De valakinek tényleg utána kéne menni- mondta Johnny.
- Én ebből inkább kimaradok- emelte fel a kezét Jimmy.- Még jobban félek tőle, mint ti- mosolygott.
- Annyira csak nem rossz- vetettem ellen.
- Áhh nem ismered te még- mosolygott Matt és beleivott a sörébe.- Ilyen ideg állapotban szerintem simán képes lenne ölni is.
- Azt hiszem jobb lesz, ha én megyek- Zacky megszorította a térdem felállt és elindult a konyhába.

Ahogy nyitotta az ajtót valami neki vágódott és csörömpölve ért földet, óvatosan lépet be és becsukta maga mögött az ajtót.

- Megmondtam- nevetett halkan Jimmy és megitta a maradék sörét és belekezdett egy újba.

Magam alá húztam a lábam közben a fiúk újra elkezdtek beszélgetni. Megszólalt a telefonom gyorsan felkaptam a táskám a földről és kivettem a telefonom.

- Igen?- szóltam bele közben leraktam az üveget az asztalra.
- Szia Abbey.
- Ohh hello Neil- elmosolyodtam.- Honnan hívsz?
- Will telefonjáról, az enyém lemerült…- sóhajtott.
- Aha… mi van?
- Kéne egy vágás.
- De hát most voltál nem rég- ráncoltam a homlokom.
- Igen tudom, de megyünk látogatóba Will szüleihez és jól akarok kinézni.
- Ohh értem- sóhajtottam és kivettem a határidőnaplómat.- Mikor jönnél?
- Hát holnap után jó?
- Ömm- végig húztam az ujjamat a sorokon.- Négykor szabad vagyok, az jó?
- Tökéletes. Imádlak!- felnevettem.
- Én is téged Neil.
- Nagyon, köszi.
- Nincs mit, akkor holnapután négykor, szia.
- Szia.

Áthúztam két nevet még gyorsan, akik lemondták az időpontot, majd felnéztem a könyvből. A fiúk engem figyeltek.

- Mi van?- néztem rájuk.
- Ki az a Neil?- kérdezte egyből Rev.
- Egy jó barátom miért?- összehúztam a szemöldököm, becsuktam a könyvet.
- Mennyire jó?- hajolt közelebb.
- Annyira, hogy két éve ismertem meg egy meleg bárban- visszatettem a táskám a földre.
- Ohh hogy buzi- dőlt hátra.
- Igen és barátja is van- elmosolyodtam.

Újra elkezdtek beszélgetni, közben Syn mellém ült és elkezdtünk beszélgetni. Éppen az egyik történetén nevettem mikor Hannah kijött a konyhából a kezében egy vodkás üveggel és leült Matt elé a földre. Zacky pedig visszaült mellém.

- Örülhetsz, lesz tetkód- morogta és visszavette az üveget Matt-től.
- Milyen tetkót is akarsz?- kérdezte Jimmy, ránéztem mivel eddig Hannah-t figyeltem.- Azt már tudjuk, hogy hová- rám kacsintott.

Kicsit közelebb húzódtam Zackyhez és részletesen elmondtam nekik mit is akarok. Egy kis idő múlva elfogyott a maradék pia és a fiúk elmentek, hogy hozzanak még így én és Hannah kettesben maradtunk. Nem értem miért kell ezért öt ember. Csöndben ültünk egymástól távol a szobában, a körmeimet vizsgálgattam közben azon gondolkoztam, hogy Hannah miért kapta fel ennyire a dolgot, hogy Synnel ugyan olyan tetkónk van. Aztán beugrott mi van, ha bejön neki és féltékeny. Végül is lehetséges, Brian jól néz ki, ki tudja, lehet, tényleg bejön neki.

- Neked tetszik Brian?– néztem rá.

- Mi van?– értetlenül nézett rám.

- Neked tetszik Syn, ugye?– kérdeztem újra.

- Te megőrültél.

- De így van, jól mondom?- erőszakoskodtam.

- Még is honnan veszed ezt a marhaságot?– dühösen pillantott rám.– Nem is ismersz, és már is baromságokat találsz ki rólam?! Már hogy tetszene nekem, mikor ő az egyik legjobb barátom?! Normális vagy?!– felállt és beviharzott az egyik szobába egy wishky-s üveggel a kezében.

Megsemmisülve fújtam ki a levegőt. Ezt jól elbasztam… Ha eddig nem is, amit kétlek, most már biztosan nagyon utál.